A nap...

Eljött a nap. A ruhámat gondosan az ágyra fektettem, megigazítottam és csendben leültem a szoba sarkában lévő székre. Kinéztem az ablakon és láttam ahogyan a hó csendesen szálingózik beterítve az egész várost. Minden olyan szép, miden olyan gyönyörű, minden olyan mesébe illő. Vártalak, hidd el én nagyon vártalak! Egész nap csak az estére tudtam gondolni, a mi esténkre. Végre olyan hosszú idő után ismét átölelhetlek, megcsókolhatlak és te pedig az enyém leszel. Csak az enyém. Drámaian szerelmes korszakomat élem, így arra az elhatározásra jutottam idelye lehiggadnom egy kicsit. Leültem a zongora elé és játszani kezdtem. A kezem mintha csak magától játszott volna. Egyik billentyű után a másik következett, a kotta sehol. Meg is lepődtem magamon, hogy gyakorlás nélkül is ilyen jól játszom ezt a számot. Eltűdődtem a mai napon, és azon hogy mennyire várom az estét. Behunytam a szemem, és játszottam tovább. Egyetlen hangot sem tévesztettem. A zongora billentyűin úgy jártak az ujjaim mint valami profinak. Pedig nem vagyok profi, magamtól tanultam meg mindent. Egyszer csak abbahagytam a számot, de a fejemben tovább játszott a dallam. Feláltam és lassan körbetáncoltam a szobát. Boldogan. Amikor a szám a végéhez ért mosolyogva ültem a ruhám mellé. Idelye volt átöltözni és megrendezni magam. Már nemsokára itt leszel. Ahogy öltözködöm azzal a gondolottal kacérkodom hogy mi lesz az este után. Valyon maradsz még, vagy elmész? Nálad sosem lehet biztosan tudni. A csalódottság érzése próbált hatalmába keríteni, de nem hagytam neki. Élvezni akartam a veled töltött időt, hisz így is oly sokat vagy távol. Készen vagyok. Pontosan 8kor meghallottam a kapucsengőt. Tudtam hogy te vagy az, mégis félve nyitottam az ajtót. Majd megláttalak. Kint álltál a ház előtt, egy gyönyörű csokorral a kezedben. Én előre elterveztem hogy nem fogok idiótán viselkedni, nem égetem le magam előtted, de ahogy rámnéztél azzal a gyönyörű szempárral... Elfeledtem mindent. Rohantam hozzád hogy üdvözöljelek, te pedig karjaidba vettél és csóközönnel árasztottál el. Illedelmesen kinyitottad a kocsi ajtaját, én pedig akaratlanul is elmosolyodam. Tudtam hogy ezek után bármi történhet, te velem maradsz és egyek leszünk. Egy és egyész. Majd beindult a motor és szó nélkül elindultunk. Mind ketten mosolyogva. Hidd el én annyi mindet szeretnék ilyenkor mondani, de mikor a közelemben vagy beszélni is alig tudok. Vártalak! Már nagyon vártalak!