Újabb Ő

 Van, hogy különösebb ok nélkül cselekedsz. Van, hogy jól megfontolt döntést hozol. Van az is, mikor egyszer csak betelik a pohár, már nem birod tartani, és a padlóra ejted. Azthiszem, ez ilyen volt. Hiába ittad ki a poharat, mindíg megtelt vízzel. Sosem száradt ki egészen, valamennyire mindíg nedves maradt. Nedves helyen pedig nem tudsz tűzre gyújtani. Melegséget, szeretetet árasztó tűzre. Vagy vízbe fúlsz, vagy halálra fagysz. Ma 3 ismerőstől is elbúcsúztam. Az egyik a szobámban lakó egér, megmérgeztem. A másik Ő. 14 év alatt 1 apát, és egy Őt vesztettem el. Tényleg ennyire nem vagyok jó? A 3. -és egyben leglényegesebb- talán az érzelem volt. Azthiszem igaz a mondás, hogy bizonyos helyzetek után, egyszerűen csak kővé válik a szíved. Ahogy az  Ossian is megírta „Acél szív, újra dobog már, acél szív, soha meg nem áll!“ Érzelemmentesen és faarcal dobtam ki az egyetlen dolgot amit Ő itthagyott. Vagy ittfelejtett. Vagy itt akarta hagyni. Vagy nem érdekelte Őt. Keresztrejtvény. Szépen, a pólóm ujjába tűrve, hogy senki még csak meg se lássa mire keśzülök. Szemét. Ennyi volt, nincs tovább! Életem egy újabb szakasza lezárult. Hogy hiányozni-e fog? Nemtudom. Van-e újabb „pótapa vagy valami olyasmi“ jelölt? Nemtudom. Kell-e egyáltalán pót bárki is? Nem-tu-dom! Feminista érzéseimet egyengetem, furcsa mód érzések nélkül, megbánás nélkül. Tudtam hogy előbb-utóbb bekövetkezik. Csak egy régi emlék marad majd, olyan mint az apám. Talán tényleg ennyire genyók a férfiak. Minek egy egész disznót tartani egy kolbászért? Nemértem! Tanulnom kéne, koncentrálni még nem tudok. Majd holnap. Nemtudom hogy fog menni, de muszáj lesz. Erős vagyok! Kitartó! És nem rendíthet meg már semmi!