Radnóti Miklós

Egyik kedvenc költőm. Zsidó származású volt, így amilyen kalandos az élete, olyan egyedi a halála is.

Wikipédia szerint:

Radnóti Miklós  magyar költő, okleveles középiskolai tanár, a modern magyar líra kiemelkedő képviselője. Jellemző rá a tiszta műfajiságra való törekvés, illetve a hagyományos, kipróbált műfajok felelevenítése.

Halálának pontos körülményei nem teljesen ismertek, de egyes források szerint Abda község határában lőtték le a végsőkig kimerült Radnóti Miklóst, 21 társával együtt. A negyedik Razglednica sorai „Tarkólövés. – Így végzed hát te is…” az ő végzetét is előrevetítették.Holttestét, illetve annak  feltételezett darabjait exhumálták, ekkor találták meg zubbonya zsebében a noteszét (az ún. Bori noteszt), benne utolsó verseivel.

LEVÉL A HITVESHEZ

 ^(részlet)

féltékenyen vallatlak, hogy szeretsz-e?
s hogy ifjuságom csúcsán, majdan, egyszer,
a hitvesem leszel, - remélem ujra
s az éber lét útjára visszahullva
tudom, hogy az vagy. Hitvesem s barátom, -
csak messze vagy! Túl három vad határon.
S már őszül is. Az ősz is ittfelejt még?
A csókjainkról élesebb az emlék;
csodákban hittem s napjuk elfeledtem,
bombázórajok húznak el felettem;
szemed kékjét csodáltam épp az égen,
de elborult s a bombák fönt a gépben
zuhanni vágytak. Ellenükre élek, -
s fogoly vagyok. Mindent, amit remélek
fölmértem s mégis eltalálok hozzád;
megjártam érted én a lélek hosszát,
s országok útjait; bíbor parázson,
ha kell, zuhanó lángok közt varázslom
majd át magam, de mégis visszatérek;
ha kell, szívós leszek, mint fán a kéreg,
s a folytonos veszélyben, bajban élő
vad férfiak fegyvert s hatalmat érő
nyugalma nyugtat s mint egy hűvös hullám:
a 2 x 2 józansága hull rám.

Egy másik nagy kedvenc

Egy másik nagy kedvencem, -szintén az Ossiantól- az Éjféli lány című számuk. Lényegében azonos a ROck N Roll lány számukkal, de valahogy mégis más...

Ossian - Éjféli lány

A színpad vak sötét
Olyan csendes, olyan árva most a nézôtér
Egy koncert ami elmúlt, ami véget ért
Csak a szívekben él

Törött dobverô,
Cigarettafüstben úszó, kopott öltözô
Egy magányos gitár, néhány papírpohár
Elment mindenki már

A csendet hallgatom
Fejem zúg, benne égnek elmúlt dallamok
Mélyen legbelül, még várok,
De biztos nem jön ma már

Éjféli lány
Sok sok éve annak, hogy várok rá
Kerestem ôt
Üres csendben, hazug szavak mögött
Éjféli lány
Tudom, hogy egyszer eljön és rám talál
Perzselô láng, a remény mindig ég tovább

Csak ő érti meg, ôrült álmaim
Sosem nyugvó szívemet
Lázban égô lelkemet, az életemet
Várom amíg lehet

Éjféli lány
Sok sok éve annak, hogy várok rá
Kerestem ôt
Üres csendben, hazug szavak mögött
Éjféli lány
Tudom, hogy egyszer eljön és rám talál
Perzselô láng, a remény mindig ég tovább!

 

Kedvenc zeném ♥

Egy régi barátom mutatta, akivel már nem tartom a kapcsolatot. Annyira megszerettem, hogy az leírhatatlan. Sikerült mondatokba foglalniuk az érzéseimet, amik akkor abban az időszakban bennem kavarogtag. Igaz hogy nem mai banda, de akkor is fatasztikusak! Egyszerűen imádom ezt a számot. Megunhatatlan... Rocker vagyok, vállalom!

Ossian - Rock 'N' Roll lány

Hatalmas koncert
Tízezernyi kéz
Mellettem állt
Néztem, milyen szép

Beszéltünk késõbb
Egy egész éjszakán
Messzirõl érkezett
Másnap ment tovább

Még hajt a vágy
Lázadó vér tovább
Emlék vagy már
Rock 'n' roll lány
A végtelen úthoz
Adj erõt, adj hitet nekem
Nem számít a név
Hogyan, s merre élsz

És hogyha kell
Ha újra erre jársz
Engem megtalálsz

Egyszerû szavakkal
Az életérõl mesélt
Bántották százszor
Mert a rocknak élt

Másképp látta mindig az életet
Nem tûrte el soha a szürke éveket

Még hajt a vágy
Lázadó vér tovább
Emlék vagy már
Rock 'n' roll lány
A végtelen úthoz
Adj erõt, adj hitet nekem
Nem számít a név
Hogyan, s merre élsz

És hogyha kell
Ha újra erre jársz
Engem megtalálsz

Még hajt a vágy
Lázadó vér tovább
Emlék vagy már
Rock 'n' roll lány
A végtelen úthoz
Adj erõt, adj hitet nekem
Nem számít a név
Hogyan, s merre élsz

És hogyha kell
Ha újra erre jársz
Engem megtalálsz 

Youtube link, ajánlom meghallgatni: http://www.youtube.com/watch?v=W8uDg6ysEQI

Annak, aki... (saját vers)

Annak, aki nagyon hiányzik...

Abban a pillanatban rengeteget tévedtem,

Nem volt nagy az ár. Csupán az élem...

A titok, aminek már rég óta vagyok a rabja,

S arra várok mikor jön el boldogságom napja. hogy újra veled nevessek.

Nem mondtam el másnak, csak Neked a temetőben,

Ott is alig halhatóan, szinte magamban, csak úgy a levegőben.

Már nem ismernélek fel, fejemben túl sok homályt kaptál,

Mégis a titok volt, van és lesz is, fájdalmasan amit adtál. nekem utoljára.

Egyre jobban és jobban zavar a magányos csend,

Te voltál az az ember, aki ilyenkor mosolyt az arcomra csent.

S mikor ballagok hozzád a temetőbe az úton,

Oly sokat rágódok én ott a fájdalmas múlton. s annyi kérdésem lesz.

Elfordulok, s a sírodra ülök háttal,

A madarak éneke számomra gyászdal.

De lesz majd egyszer nagy vihar az égből,

És téged elfelejtelek, hisz olyan régről. már nem ér a titok.

Bármilyen nehéz is, sikerült elérnem,

S emlékedet elmémbe örökre bevésnem,

Tudom, gondolataimban végig kíséred az életemet,

És bárhogy is fáj, örülök hogy megismertelek. téged, azon a szép napon.

 

Miért? (saját vers)

Miért?

Miért nem bírom elhagyni ezt az életet?

Mi az ok amiért maradnom muszáj?

Lábam alatt pajkosan rebbennek szét a porszemek,

De hajóm már elúszott, s mögötte az uszály.

Miért szólongattál, „egyetlenem, édesem“?

Mint két élet hatalmas csatája.

Kérdezem most, szánalmasan, kétesen,

Bár nagyon lassú hiányod múlása.

Miért hallom néha még most is hangjaid?

Miért érzem még most is gondodat?

Hisz te már rég szétszórtad lelkem hamvait...

De ez nekem egy fájó gondolat.

Miért lüktet oly fájón az ér?

Leírnám, de kezemben nehezen marad meg a toll.

Mint amikor kifolyni készül belőle a vér.

De fülembe is egyre-egyre csak a gúnyos kacaj dalol.

 

Lángszerelem (saját vers)

Lángszerelem

Neharagudj, de itt kell hogy hagyjalak!

Emberek között, utolsó angyalnak.

Neked még hordoznod kell a lángot,

Nem szabad sötétségben hagyni a világot!

Az utolsó perc, melyben a kanócot meggyújtod,

Egy utolsó ölelés, s a karod felém nyújtod.

Belenézel szemembe, látod oda bújt,

Ott keresett menedéket szégyenkezve a múlt.

Én riadtan ellöklek, s elindulok az úton

Az életem darabjait magam után húzom.

Neharagudj, de földi időm lejárt!

Még találkozunk, csak add a lángot tovább...

Szerelem (saját vers)

Szerelem

Egyszer majd őt is újra megtalálod,

S kezedben kinyílnak a hervadó virágok!

Ép lesz megint, ami már egyszer elégett,

Azon kapod magad, hogy az életedbe lépett.

Nem érted meg, a hatalmas békességet,

Belekapsz a tűzbe, de észreveszed, nem éget.

Elmormolod halkad a bujdosók imáját,

S a füst beáramilk a szádba a pipán át.

A szívedet egy pillantás alatt darabokra zúzza,

A húsodról a bőrt csendesen lenyúzza.

Kiabálhatsz, ordíthatsz minden éjjel,

De a hangod majd szépen szerte száll a széllel.

Ő hideg maradt, halk és kegyetlen,

Te erős voltál, de nem vagy már, csak esetlen.

Ne fuss el! Felesleges bármit is tenni,

A halált az élettel, nem lehet megvenni.

Ne fuss el előle, megéri tán a szenvedés?

Inkább álj olda elé, és ragadd magadhoz a kést.

És ha majd félájultan lerogysz a földre,

Tudd, hogy miatta vagy ott, és leszel is... mindörökre!

Halál (saját vers)

Halál

Halál, hova szállsz?

Halál, tán válaszra vársz?

Halál, neked hol a sírod?

Halál, tovább miért nem bírod?

Halál, ujjaid testét miért fonják körül?

Halál, mikor intesz már búcsút a sírok mögül?

Halál, miért nem volt szabad játszani a tűzzel?

Halál, soha se mondták rád „űzd el!“?

Halál, téged nézünk minden gyertyafényben?

Halál, veled játszunk minden hideg éjben?

Halál, miattad szakítják a kertből a virágot?

Halál, elátkoztad már az egész világot?

Halál, ugye vad időkben élünk?

Halál, mondd... mindanyian félünk?

Halál, meddig akarsz még szenvedni látni?

Halál, jobb ez neked mint újra megtalálni?

Halál, megélem majd a következő évet?

Halál, fájdalmasabb vagy mint az élet?

Halál, mi lesz ha az emberek eléd lépnek?

Halál, mindenki meghal egyszer, végleg?

Angyalom (saját vers)

Angyalom

Hű leszel hozzám, angyalom?

Még akkor is, ha már nem hallod a sóhajom?

Ha a földön hever az összes levél,

S a fák között zúgva, dübörögve süvít a szél.

Hű leszel házadhoz, angyalom?

Még akkor is, ha jég hideg lesz egy nyári hajnalon?

Ha éjjel reszketve nyúlnak utánnad az árnyak,

S téged elrepítenek messzire a vágyak.

Hű leszel városodhoz, angyalom?

Még akkor is, ha már más a bánatom?

Ha majd ott virít arcomon a sebhely,

S az embernek már lépni sem kell.

Hű leszel hazádhoz, angyalom?

Még akkor is, ha én már csak ébren álmodom?

Ha az nem lesz más, csak egy délibáb,

S halkan mondd majd mesét a világ.

De mi van, ha az angyal egyszer elrepül?

És itt hagy téged magányosan, egyedül, tehetetlenül.

Te mit tennél?

Az alany: Te

Diagnózis: Halál

Hátralévő idő: 1 hónap

Kérdés: Mit tennél?

Elkezdtem gondolkodni rajta. Én vajon mit tennék? Nemtudom! Igazán nem! Aztán eszembe jutottak a vágyaim, az álmaim. Mindazokat egy hónapba sűrítve. Biztosan elmennék Velencébe. A szerelem városa. Mindig is el akartam menni oda. A másik dolog pedig, vennék egy motrot. Letenném a jogsit és csak száguldoznék a sztrádán. Céltalanul. A harmadik, megtanulnék rendesen lovagolni. Aztán ha elég jó vagyok, onnan belevágtatni a naplementébe. Kipróbálnám az ejtőernyőzést is. Szereznék magamnak egy jó pasit, akivel lenyomnék jópár éjszakát. Ha-ha. Szűzen mégsem lehet meghalni. Ezen kívül kipróbálnék valami drogot is. Ekit talán. Azthiszem gyorsan eltelne az az egy hónap. Megpróbálnék a lehető legtöbbet nevetni és mosolyogni, és megígérném magamnak, hogy akövetkező életben jobban vigyázok majd az idő értékére. De Hála az égnek nincs semmi komoly bajom. Így hát, csak simán meg szeretném tanulni az életet. Az apró örömöket és a mindennapokat.

Betegség

Hmm... Rég óta nem voltam. Vagy 10-12 napja. Ugyanis, minden akaratom ellenére, beteg lettem. Láz(39 fok), nátha és köhögés. Ezen kívül iszonyat gyenge voltam, egyfolyában kivert a víz és azthiszem ennyi. Miközben nyomtam az ágyat, eszembe jutott, hogy el kéne foglalni magam valamivel, és lám! Filmezni szeretek. Így hát fogtam magam és engedtem sorba a filmeket. Ha nem néztem meg minimum 20t akkor egyet se! Ami úgy igazán megfogott az "Az utolsó vakáció" című film, ami eszembe jutatta milyen rövid is az élet. Van egy csaj, aki az egész életét elbaszarintotta. Nem mondott soha senkinek meg semmit, félt mindentől, iszonyatosan spórolt stb. Aztán egyszer csak egy kórt álapítottak meg nála, és azt mondták egy hónapja van hátra. Körülbelül. Fogta magát, és megtett mindent amit az életben akart. Egy hónap alatt. Elment Karlovy vary-ba(Csehország, már voltam, szép hely) és elköltötte az összes pénzét. Ruhákra, cipőkre, fodrászra, bálokra, amire csak jól esett neki. Élt. A végén persze kiderült hogy a kór téves volt, így a csaj továbbra is élni fog. Nyitott egy kis saját éttermet, feleségül ment élete szerelméhez és boldogan élt tovább amíg meg nem halt. De persze az életben nem így menne. Vagy talán mégis?

Motoros vicc

Egy Rocker 10 évvel ezelőtt hajótörést szenvedett egy lakatlan szigeten. Egyik nap közeledni lát valamit a tengeren, hajónak kicsi, ezért kíváncsian várja, mi lehet az. Egy gyönyörű női búvár lépked ki a partra és megáll a Rocker előtt.
- Mondd, Rocker, mikor gyújtottál rá utoljára?
- 10 éve, mikor hajótörést szenvedtem.
Erre a nő a búvárruha egyik zsebéből elővesz egy doboz cigit, meggyújt egy szálat és a Rocker szájába adja.
- És mondd, Rocker, mikor ittál utoljára egy jó Whiskeyt?
- 10 éve, mikor hajótörést szenvedtem.
Erre a nő elővesz egy üveg jóféle italt és átnyújtja a Rockernek, majd lassan lehúzza a cipzárt a ruháján, ahonnan két gyönyörű mell bukkan elő.
- És mondd, Rocker, mikor érezted magad utoljára igazán jól?
- Istenem, csak azt ne mondd, hogy van nálad egy motor is?

Motoros szerelem

Motoros szerelem

Volt egy fiú és volt egy lány,
szerették egymást, de igazán.
Együtt jártak már több mint egy éve,
boldogan sétáltak mindig kéz a kézbe.
Örültek egymásnak csak egymásért voltak,
amiért a szüleik eleinte szóltak,
de aztán beletörődtek,
hisz nem tudták egymástól eltiltani őket.
Hosszú országúton el s visszacikáztak,
ott csak ketten voltak egymásra vigyáztak,
Egyetlen kérése volt csak a fiúnak,
nálanélkül soha ne induljon útnak.
Két motoros útja soha el nem vált,
bánatuk, ha volt is az úton tovaszállt,
a látóhatár szélén ha két motoros megjelent,
ezt leírni nem lehet ezt érezni kell.
Fekete bőrkesztyű fekete szkafander
fekete bornadrág s nem egyszerű farmer,
fekete csizmában, nyakukban kendővel
szálltak versenybe a száguldó felhőkkel..
Ők is mint más szerelmesek
sokat veszekedtek,
de csak addig tartott
aztán kibékültek.
Ám egy napon minden másképp történt,
nem tartották be a jól bevált törvény,
távozás előtt a búcsú elmaradt,
s mindez egy álom egy félreértés miatt.
Hosszú napokig nem is látták egymást,
a szülők már azt hitték mindkettőnek, van más,
de őket kínozta egy titkos sejtelem,
az egymás iránt érzett még mindig forró szerelem.
Hihetetlen lassúsággal teltek el a hetek,
és még nem békéltek meg a megsebzett szívek,
mindkettő bánkódott mindkettő szenvedett,
kínosan teltek a napok éjjelek.
Egyre csak azon törték a fejüket
a békülés útja vajon melyik lehet.
Egy csillagtalan borús, éjszakán
elhatározásra jutott a lány,
tudta, hogy egyedül mit sem ér az élet,
s hogy barátjától bármikor bocsánatot kérhet.
Megszilárdult fejében a hirtelen gondolat
nem is töprengett oly sokat.
Hirtelen gyorsasággal be is öltözködött
szájára szokás szerint fekete kendőt kötött.
Barna hosszú haját most is fölcsavarta,
hogy lány volt a ruhába ki gondolta volna.
Eszébe sem jutott, hogy megvárja a reggelt
felrakta fejére a fekete szkafandert,
lenn az udvaron felült a motorra,
s csak akkor jutott eszébe amikor berúgta,
volt egy kérése régen a fiúnak,
„nálanélkül soha ne induljon útnak”.
Keze ekkor rátalált egy féltve őrzött képre
elővette megcsókolta s fölnézett az égre.
Érezte, ha most el nem indul szíve nyomában, meghasad,
hogy mi járt ekkor a fejében örökre titok marad.
Szemeiben ekkor már könnyek égtek még egyszer,
jól megnézte a képet, s visszatette a bőrkabát mögé.
Gázt adott ugratott s mire az utcájukból kiért
már csak a motorjának s az álmainak élt.
Egész úton ara gondol mi lesz, ha majd odaér,
több volt neki szerelme, mint koldusnak a friss kenyér.
Gondolatai már messze jártak,
csak nézte az utat, és nem vette észre,
hogy mindjárt odaér a felbontott részre.
Az utolsó pillanatban egy nagyot fékezett,
de a sebességtől oly gyorsan megválni nem lehet.
Utolsó percében is az járt a fejébe,
hogy nem nézhet többé a fiú szemébe,
meg sem ölelheti kezét nem foghatja
ezután már többé meg sem csókolhatja.
Fájdalmait leküzdve csendesen suttogott
a halál küszöbén a fiútól búcsúzott:
” Ne haragudj rám, hogy elmegyek,
de ígérem ezután is mindig veled, leszek,
légy boldog akkor én is az leszek,
ne feledd el azt, hogy csak téged szeretlek”
Egyetlen vércsík volt,
ami a szkafander alól a szájából kibuggyant,
s az arcán végigfutott.
Ott feküdt az úton fekete ruhában
a motor közelében a holdfény árnyékában.
Pontosan egy éve ennek az éjszakának
a fiú eleget tesz becsület szavának,
megfogadta ugyanis még ott zokogva,
hogy életében már csak egyszer ül motorra.
A megbeszélt időben megjött a négy haver
a fején ekkor már fenn volt a szkafander.
Lenn az udvaron felült a motorra,
gyászos tervét gyorsan újból átgondolta.
Gázt adott ugratott s mire az országútra kiért,
már csak a motorjának és az álmainak élt.
A temető ott volt az országút végén
a sír amit keresett a temető mélyén,
a sírhoz érve leroskadt eléje,
húsz szál piros rózsát tett a fejfa tövébe.
A szalagot eligazította
melyre nagy piros betűkkel az volt írva:
„NEM TUDOK ÉLNI NÉLKÜLED”.
A régi emlékek újra felkavarták,
a szívét nyugodni egy percig sem hagyták.
Visszament a motorhoz a jó öreg baráthoz,
de mintha szívét kötötte volna a fejfához.
Majd kis habozás után felült a motorra,
a barátai követték ott részvéttel sorba.
A hegyi szerpentin volt a tiszteletkör vége,
az állandó útvonal régi szép emléke.
A fiú arra gondolt mennyit motoroztak,
hosszú hónapokig mily boldogok voltak.
De ő itthagyta nincs többé,
s már nem érdekli semmi,
csak egyetlen gondolat ”utána menni”.
Könnyes szemekkel a kormányt markolta,
s cseppet sem figyelt a kijelölt útra.
Egy hatalmas kanyart egyenesen véve
nagyot ugratott a tátongó mélységbe.
Ekkor már este volt a csillagok ragyogtak,
lenn a mélységben a vén fák suttogtak.
Ott feküdt a fiú fekete ruhában
a motor közelében a vén fák árnyékában.

 

 

Az érzés...

Sötét van... Csak halk csörgés hallatszik, saját levegővételed, és szived dübörgése... Szorító kényelmetlen érzés, ahogy kiegyenesedni próbálsz... Nem küzdesz ellene... Előrehajolsz, fellélegzel, mélyet sóhajtasz, fény villan a szemed elött, pillanatra elkápráztat és ujjad érintésére feldübörög a GÉP... Bal lábad alatt csattan a váltó, az ember és a hatalmas tömeg együtt lendül előre. Combod közé szorítod a vibrálva reszkető lovadat, nyugtatóan suttogsz neki, ahogy gyorsításra ösztönzöd, máris lecsitul, ott van, ahol igazán otthon érzi magát, a sebesség mámorában. Apró rezzenésekkel veszi a többi sebességet, és a fáktól szegélyezett kanyargos, fekete aszfaltcsik egyre gyorsabban gördul tova alattatok az éjszakában... Most kezdtek élni, ahogy az első kanyarhoz érve pillanatra mintha megtorpannátok, majd rázuhantok az ívre, gondolataid összesimulnak a ménnel, érzed amit ő érez, lüktető varázs, szédítő, émelyítő erő, ami öledet a nyeregbe préseli... Látod, vagyis sejted, hogy a kanyar enyhül, jobb csuklód önkéntelenül rácsavar a markolatra, táltosod ordítva szökken tovább, megvadulva győzni vágyva, maga mögé utasítva bárkit és bármit. Mosolyogva hagyod zabolátlan csikódat tombolni, csak olykor fogod vissza, vigyázva rá. Ez a Ti harcotok. De nem egymás ellen, hanem egymás oldalán...

Mid nem voltam még neked?

Magna Cum Laude: Mid nem voltam még neked?

Imádom! Imádom! Imádom! Egyszerűen imádom! Ezt az a szám, amit egy határozottan jó hosszú darabig nem lehet megunni! Ma már vagy 200x meghalgattam, ha nem többször. Ha éppen nem hallgatom akkor dúdolgatom vagy énekelem. Szóval, eléggé függő lettem. Még a végén a Magna Cum Laude is a kedvenc zenekaraim címre fog pályázni... Na neee! :D

Na ki tud többet rólam
Milyen világban éltem én
Néha tűzkő voltam az öngyújtódban
Máskor viharfelhő vágyaid egén

Voltam szolgád és királyod
Voltam kóród és virágod
Voltam fényed a semmiben katéter a szívedben
Voltam álmod voltam átkod ellenséged és barátod
A halálod az életed mondd mid nem voltam még neked

Utoljára úszott a vízeséshez sodródó hajónk
Kitámasztania a sorsot egy alátétkén arra voltam jó

Voltam szolgád és királyod
Voltam kóród és virágod
Voltam fényed a semmiben katéter a szívedben
Voltam álmod voltam átkod ellenséged és barátod
A halálod az életed mondd mid nem voltam még neked

Voltam gáz is voltam fék is
Voltam oroszlán és egér is
Az árnyékot adó faleveled
Mondd mit nem voltam még neked

Voltam szolgád és királyod
Voltam kóród és virágod
Voltam fényed a semmiben katéter a szívedben
Voltam álmod voltam átkod ellenséged és barátod
A halálod az életed mondd mid nem voltam még neked

http://www.youtube.com/watch?v=3Yvs-JDhyqA 

Kedvencek

Szalhogy... nem is tudom hogy nem sikerült nekem rögtön válaszolni. Ma megkérdezték ugyanis, melyik a kedvenc bandám, és én nem tudtam válaszolni. Kedvencből sok van, tudom is őket de ha csak egyet max kettőt kell említeni akkor már bajban vagyok. A többi kedvencemet természetesen tudom:

Szín: kék, fekete

Szám: 8

Hónap: május, szeptember (igen, tudom hogy akkor kezdődik a suli, de nekem akkor is az)

Állat: kutya, ló

Évszak: nyár

Színész: Johnny Depp

Színésznő: Anne Hathaway 

Kaja: Kirántotthús ta(r)tármártással és sültkrumplival (én tatármártásnak hívom :D)

Sorozat: Dr. Csont, Castle (szeretem az ilyen nyomozós filmeket)

Film: Rock , fű, és motor illetve a Szellemlovas (van még egy csomó ezeken kívül)

Na és most jön a banda: 

Azthiszem úgy picit könyebb, hogy ha nyelv szerint írom:

Angol: Three days grace

Szlovák: Elán

Német: Rammstein

Magyar: (itt a baj) Road, Kárpátia, Ossian (Tankcsapda, Hooligans, Junkies és még sokan mások is)

Azthiszem csak sikerült rájönni erre is, bár elment vele majdnem egy órám, de megérte! xD

Reviczky Gyula - Meghalt

Reviczky Gyula - Meghalt

Meghalt: Közönnyel olvasod.
Meghalt: Mindennap hallhatod.
Hamar mondod ki, kurta szó,
Mégis szivet rázkódtató.

A nyelvnek nincs búsabb szava.
Ez az örök kháosz maga.
A kinek szól, nem érti meg;
A síri éj vak és siket.

A földi lét javát-jaját,
Száz örömét és száz baját
Nem érzi többé sohasem
A szív, ha porlik odalenn.

Jöhet a nyájas kikelet,
Fakaszthat miljó életet;
Egész föld ünnepelheti:
Szegény tatár, mindegy neki!

Ifjú, kinek az izma vas,
Leányka, mint nyiló tavasz -
Ha későn, évek múlva is:
Meghalt, elmondják rólad is.

Kik itt vagyunk, kik itt lakunk,
Egymásután mind meghalunk;
S a temető szálló pora
Multról nem álmodik soha.

 

Vonatszerelem

Félek belegondolni, hogy mi lesz ha egy hónap múlva már nem leszek itt. Nem leszek melletted. A vonatban fogok üni és minden zökkenés, minden nyikorgás eszembe juttatja majd, hogy percről-percre messzebb kerülök tőle. És te talán nem is bánod, hogy nem vagyok ott, nem is gondolsz rám...

 

Kislány vagyok még

Egyszer utállak! Egyszer a falra mászom tőled, mert idegesítesz! De viszont felébreszted bennem a kíváncsiságot. Más vagy mint a többiek. Igazi különc! És ez egyszer kellemetlen viszont egyszer meg tetszik. Néha legszivesebben kikergetnélek a világból, de van úgy hogy a világot áldoznám fel csak hogy melletted lehessek akár egy percre is. Néha undorítónak tartom a fura és eléggé gusztustalan viselkedésed, de van hogy alig bírom abbahagyni a röhögést a hülyeségeiden. Más vagy... és ez tetszik. De van hogy akaratlanul is, de megbántasz. Lehet hogy nem vagyok még elég érett a vicceidhez, és talán a kor igazából nagyon sok mindenben számít. Csak az a gond, hogy utánna bevágsz egy „bírlak te butus!“ szöveget pár szivecskével és én elolvadok. Zavar és idegesít hogy ilyen könnyen kaphatónak látszom, de nem tudok mit tenni ellene. Kérlek! Könyörgöm! Mondd csak, miért kínzol? Elcsavarod a fejem, majd a padlón hagysz. Mikor meg elfogadom hogy nem leszel az enyém újra mondasz valami kedvesen és én újra ott tartok ahol az elején. Ne hagyj szenvedni! Akkor inkább ölj meg rendesen!!! Csendben vagyok és nyugodtan látszom, de belül sikítok, ordítok, szenvedek és vérzek. De te nem tudsz semmiről. Az én szenvedésem csak egy tipikus „kislányos“ hisztinek tűnt ugye? Hát... talán igazad van. Talán csak egy tipikus kislányos hiszti. Mert én még mindíg kislány vagyok, bár sokszor hangoztattad hogy szerinted nem. De sajos tévedtél! Egy naív kislány vagyok aki a mesevilágban él és még hisz a szőke hercegekben...

 

A szerelem jellemzése...

Bűn régen írtam már, de jó újra visszaolvasni...

Tegnap azt mondták, jellemezni kell a szerelmet. Asszem irodalom óra volt, egy meglehetősen átlagos és unalmasnak ígérkező napon. Bevallom őszintén, egy picit kiakadtam ezen a feladaton. Összesen 5 szóban kellet jellemezni. Felháborító! A szerelem nem fejezhető ki sem 5, sem 6 de -nem fogod elhinni- még 7 szóban sem! Mert a szerem egy fura érzés. Az elején csak jófejnek tartod a másikat. Utána már kezd tetszeni, de azt gondolod semmi komoly. És ezen a ponton követ el mindenki hibákat! Mert igenis, komolyan az érzések. A tetszés után nagyon jó barátság jön, majd a „halálosan“ nagy szerelem. Hogy sajnos-e vagy nem azt mindenki maga döntse el. De annyi szent, hogy a szerelem bizony egy fura dolog! Van hogy az ember kínjában a falat kaparja, ideges és zavarodott. Nem érti a jeleket. A jeleket amit a másik ember irányít felé. Majd lassanként rájön és megbizonyosodik az igazukról. Ilynkor hirtelen az idegesség boldogságba és örömmámorba csap át. Lebegni fog az illető, és a felhőkön táncolni. Akár bevallja akár nem. Boldog lesz, és úgy érzi hogy a szerelem soha nem múlhat el. Aztán kezdi ismét félreértelmezni azokat a bizonyos jeleket. A „társ“ mással is flörtöl, de ő bebeszéli magának hogy már annyira féltékeny hogy rémeket lát. Nincs igaza. Nem rémek azok, hanem a valóság. És ilyenkor jön az hogy egyre bizonytalanabb az érzéseiben, nem tudja eldönteni hogy vajon szüksége-e van erre a kapcsolatra. Ha az „igen“ mellett dönt a következő időszak idegtépő és felesleges lesz aminek egy bánatos „elhagytam volna akkor is, de...“ lesz a vége. Ha viszont rögtön a „nem“ mellett dönt szintén fájdalomnak teszi ki magát. Először nem fogja elfogadni, várva hogy a szerelme visszatér hozzá. Mikor ez nem történik meg csalódott lesz. Utánna haragos és utálni fogja a világot. Majd bánatos lesz és úgyérzi soha az éleben nem talál rá majd újra a szerelem. Ezek után pedig az elfogadás időszaka jön. Megtanulja elfogadni hogy ez már nem az ő vágya és tovább lép. Sikerül lezárnia magában a múltat. Ilyenkor mindenki azt hiszi soha az életben nem lesz többet szerelmes. Pedig téved! Egy bizonyos idő után ismét valaki kitűnik a tömegből, mi pedig szép lassan újra végigjátszuk vele ezt a „szerelemnek“ nevezett kegyetlen játékot.

Ady Endre - Temetetlenül

Ady Endre - Temetetlenül

Érzem: a mámor csöndes éjjelében
Háborgó lelkem már pihenni kezd
És lassan, lassan, csaknem észrevétlen
Reám borul a virradatlan est.
Hideg szívvel, közönnyel nézek mindent,
Ami még nemrég lelkemig hatott;
Mi lett belőlem? Emberek közt járó,
El nem siratott, bús élő halott.

Még kacagok, ha rám borul a mámor,
De ez a kacaj már nem az enyém:
Kísértő hang halottak országából,
Melynek itt feledt tagja vagyok én.
Tán ajkamon víg nóta is megcsendül
S hallgat a régi méla, keserű -
Szívem megrezdül ismerős hangokra,
Mint egy eldobott, rozzant hegedű.

Olykor meg mintha visszaemlékezném
Egy szép életre, mely el, tovaszállt,
Melyben még volt hatalmas, izzó eszmém
Megostromolni magát a halált
S aztán... megtörve, éjjeltől borítva
Járom tovább a kiszabott utat;
Mi lett belőlem? Temetői fejfa,
Mely a világnak egy nevet mutat...