Lángszerelem
Neharagudj, de
itt kell hogy hagyjalak!
Emberek között,
utolsó angyalnak.
Neked még
hordoznod kell a lángot,
Nem szabad
sötétségben hagyni a világot!
Az utolsó perc,
melyben a kanócot meggyújtod,
Egy utolsó ölelés,
s a karod felém nyújtod.
Belenézel
szemembe, látod oda bújt,
Ott keresett
menedéket szégyenkezve a múlt.
Én riadtan
ellöklek, s elindulok az úton
Az életem
darabjait magam után húzom.
Neharagudj, de
földi időm lejárt!
Még találkozunk,
csak add a lángot tovább...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése