A szerelem jellemzése...

Bűn régen írtam már, de jó újra visszaolvasni...

Tegnap azt mondták, jellemezni kell a szerelmet. Asszem irodalom óra volt, egy meglehetősen átlagos és unalmasnak ígérkező napon. Bevallom őszintén, egy picit kiakadtam ezen a feladaton. Összesen 5 szóban kellet jellemezni. Felháborító! A szerelem nem fejezhető ki sem 5, sem 6 de -nem fogod elhinni- még 7 szóban sem! Mert a szerem egy fura érzés. Az elején csak jófejnek tartod a másikat. Utána már kezd tetszeni, de azt gondolod semmi komoly. És ezen a ponton követ el mindenki hibákat! Mert igenis, komolyan az érzések. A tetszés után nagyon jó barátság jön, majd a „halálosan“ nagy szerelem. Hogy sajnos-e vagy nem azt mindenki maga döntse el. De annyi szent, hogy a szerelem bizony egy fura dolog! Van hogy az ember kínjában a falat kaparja, ideges és zavarodott. Nem érti a jeleket. A jeleket amit a másik ember irányít felé. Majd lassanként rájön és megbizonyosodik az igazukról. Ilynkor hirtelen az idegesség boldogságba és örömmámorba csap át. Lebegni fog az illető, és a felhőkön táncolni. Akár bevallja akár nem. Boldog lesz, és úgy érzi hogy a szerelem soha nem múlhat el. Aztán kezdi ismét félreértelmezni azokat a bizonyos jeleket. A „társ“ mással is flörtöl, de ő bebeszéli magának hogy már annyira féltékeny hogy rémeket lát. Nincs igaza. Nem rémek azok, hanem a valóság. És ilyenkor jön az hogy egyre bizonytalanabb az érzéseiben, nem tudja eldönteni hogy vajon szüksége-e van erre a kapcsolatra. Ha az „igen“ mellett dönt a következő időszak idegtépő és felesleges lesz aminek egy bánatos „elhagytam volna akkor is, de...“ lesz a vége. Ha viszont rögtön a „nem“ mellett dönt szintén fájdalomnak teszi ki magát. Először nem fogja elfogadni, várva hogy a szerelme visszatér hozzá. Mikor ez nem történik meg csalódott lesz. Utánna haragos és utálni fogja a világot. Majd bánatos lesz és úgyérzi soha az éleben nem talál rá majd újra a szerelem. Ezek után pedig az elfogadás időszaka jön. Megtanulja elfogadni hogy ez már nem az ő vágya és tovább lép. Sikerül lezárnia magában a múltat. Ilyenkor mindenki azt hiszi soha az életben nem lesz többet szerelmes. Pedig téved! Egy bizonyos idő után ismét valaki kitűnik a tömegből, mi pedig szép lassan újra végigjátszuk vele ezt a „szerelemnek“ nevezett kegyetlen játékot.