Miért?
Miért nem bírom
elhagyni ezt az életet?
Mi az ok amiért
maradnom muszáj?
Lábam alatt
pajkosan rebbennek szét a porszemek,
De hajóm már
elúszott, s mögötte az uszály.
Miért
szólongattál, „egyetlenem, édesem“?
Mint két élet
hatalmas csatája.
Kérdezem most,
szánalmasan, kétesen,
Bár nagyon lassú
hiányod múlása.
Miért hallom néha
még most is hangjaid?
Miért érzem még
most is gondodat?
Hisz te már rég
szétszórtad lelkem hamvait...
De ez nekem egy
fájó gondolat.
Miért lüktet oly
fájón az ér?
Leírnám, de
kezemben nehezen marad meg a toll.
Mint amikor
kifolyni készül belőle a vér.
De fülembe
is egyre-egyre csak a gúnyos kacaj dalol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése