Angyalom (saját vers)

Angyalom

Hű leszel hozzám, angyalom?

Még akkor is, ha már nem hallod a sóhajom?

Ha a földön hever az összes levél,

S a fák között zúgva, dübörögve süvít a szél.

Hű leszel házadhoz, angyalom?

Még akkor is, ha jég hideg lesz egy nyári hajnalon?

Ha éjjel reszketve nyúlnak utánnad az árnyak,

S téged elrepítenek messzire a vágyak.

Hű leszel városodhoz, angyalom?

Még akkor is, ha már más a bánatom?

Ha majd ott virít arcomon a sebhely,

S az embernek már lépni sem kell.

Hű leszel hazádhoz, angyalom?

Még akkor is, ha én már csak ébren álmodom?

Ha az nem lesz más, csak egy délibáb,

S halkan mondd majd mesét a világ.

De mi van, ha az angyal egyszer elrepül?

És itt hagy téged magányosan, egyedül, tehetetlenül.