2012. november 29., csütörtök

Szerelem (saját vers)

Szerelem

Egyszer majd őt is újra megtalálod,
S kezedben kinyílnak a hervadó virágok!
Ép lesz megint, ami már egyszer elégett,
Azon kapod magad, hogy az életedbe lépett.

Nem érted meg, a hatalmas békességet,
Belekapsz a tűzbe, de észreveszed, nem éget.
Elmormolod halkad a bujdosók imáját,
S a füst beáramilk a szádba a pipán át.

A szívedet egy pillantás alatt darabokra zúzza,
A húsodról a bőrt csendesen lenyúzza.
Kiabálhatsz, ordíthatsz minden éjjel,
De a hangod majd szépen szerte száll a széllel.

Ő hideg maradt, halk és kegyetlen,
Te erős voltál, de nem vagy már, csak esetlen.
Ne fuss el! Felesleges bármit is tenni,
A halált az élettel, nem lehet megvenni.

Ne fuss el előle, megéri tán a szenvedés?
Inkább álj olda elé, és ragadd magadhoz a kést.
És ha majd félájultan lerogysz a földre,
Tudd, hogy miatta vagy ott, és leszel is... mindörökre!

Tumblr_me7lnhojdm1qmr009o1_500_large

1 megjegyzés:

  1. Szia Picúr!

    Ez tetszik nekünk és megosztanánk. Ha még jársz erre, keress bennünket a netvaxcsoport@gmail.com címen!

    VálaszTörlés