Bukott angyal?

A lány gondterhelten rogyott le a székre. össze volt zavarodva, senki sem hitt neki. az élet kegyetlenül tanította meg az átkokra. az átkokra, amit az emberek akarva akaratlanul is magukra zúdítanak. kezdte elveszteni a hitét. nem tudta mit csináljon. hiányzott neki a fiú, a csókja, az ölelése, az a biztonságot nyújtó háttér amivel a tudatában bárkivel szembeszállt volna. ismét vissza gondolt  a régi emlékekre, az együtt töltött boldog órákra a fiúval. csak vele tudott önfeledten nevetni. de a fiú cserben hagyta, nem vigyázott rá eléggé. pedig a lány szerette őt, teljes tiszta szívéből szerette. fájt neki az élet, fájt hogy elvesztette az egyetlen embert a világon akit igazán szeretett. de nem haragudott a fiúra. megbocsálytott neki mindent, csak egyszerűen úgy érezte egyedül van. teljesen egyedül. a pisztolyra nézett ami a földön hevert, de elhesegette az öngyilkosság gondolatát. majd eszébe jutottak a fiú szavai „a sírig szeretni foglak! amíg meg nem halunk, én addig vigyázok rád! kellesz nekem! te vagy a mindenem, nélküled már én sem lennék egész“ egyszer csak megharagudott. nem tudta pontosan kire, talán az egész világra. a fiú szavai csengtek a fülében, nem birt másra gondolni. egyre hangosabban és hangosabban hallotta az első mondatot. „a sírig szeretni foglak!“ a lány behunyta a szemét és igyekezett másra koncentrálni. a fiú szavai nem hagyták, egyre erőteljesebben halotta őket, akárhogy is próbált ellenkezni. „a sírig! a sírig! a sírig!“ A lány hirtelen felált a székről, a homlokán gyöngyözött a verejték. reszketett de senki sem tudta hogy félelmétől vagy a magánytól. lehajolt és erőteljesen megragadta a pisztolyt majd a halántékához nyomta. „csak megteszed. meghúzod a ravaszt és minden rendben lesz. már nem fog fájni semmi. gyerünk! csak tedd meg! a sírig szeretni fog, ő maga mondta...3.....2....1“ a pisztoly elsült. a lány teste erőtlenül esett a padlóra. igaza lett. az élet többé nem fájt neki. már az angyalokhoz tartozott...a bukott angyalokhoz....