Emlékszel?
Ha lett volna
a szívemen egy nagy zár,
Azt mondtad
volna, aki igazán szeret az rám bármeddig vár.
Vár arra, mikor
majd meg akarom őt hallani,
Nem tépi fel
a sebem, ha magamnak be sem akarom vallani.
Emlékszel?
Azt mondtam,
olyan vagy akár a testvérem.
Mindig kezet
nyújtottál, akár hányszor elestem!
Nem tudtam ki
vagy, de valamiért mégis megismertelek.
Nem értettem
miért, de nagyon hamar megszerettelek!
Emlékszel?
Amikor rosz napom
volt, de miattad mosolyra húzódott a szám,
Amikor senkit sem
érdekeltem, akkor is kíváncsi voltál rám.
Mikor csak
fájdalom maradt a szívem alatt,
Tudtam, hogy te
adsz a szívedből, és még neked is marad.
Emlékszel?
Te mondtad hogyan
kell tiszta szívből nevetni,
Amikor sírtam,
átöleltél „Meg kell tanulnod feledni!“
S ahogy
telnek, a napok, hónapok az évek,
Tudd hogy, én
mindíg gondolok rád, sohasem feledem léted!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése