A szerelem
jellemzése avagy ahogy egy bohókás lélek látja a játékot ^^
Tegnap azt
mondták, jellemezni kell a szerelmet. Asszem irodalom óra volt, egy
meglehetősen átlagos és unalmasnak ígérkező napon. Bevallom őszintén, egy picit
kiakadtam ezen a feladaton. Összesen 5 szóban kellet jellemezni.
Felháborító! A szerelem nem fejezhető ki sem 5, sem 6 de -nem fogod
elhinni- még 7 szóban sem! Mert a szerem egy fura érzés. Az elején csak
jófejnek tartod a másikat. Utána már kezd tetszeni, de azt gondolod semmi
komoly. És ezen a ponton követ el mindenki hibákat! Mert igenis, komolyan
az érzések. A tetszés után nagyon jó barátság jön, majd a „halálosan“ nagy
szerelem. Hogy sajnos-e vagy nem azt mindenki maga döntse el. De annyi szent,
hogy a szerelem bizony egy fura dolog! Van hogy az ember kínjában
a falat kaparja, ideges és zavarodott. Nem érti a jeleket.
A jeleket amit a másik ember irányít felé. Majd lassanként rájön és
megbizonyosodik az igazukról. Ilynkor hirtelen az idegesség boldogságba és
örömmámorba csap át. Lebegni fog az illető, és a felhőkön táncolni. Akár
bevallja akár nem. Boldog lesz, és úgy érzi hogy a szerelem soha nem
múlhat el. Aztán kezdi ismét félreértelmezni azokat a bizonyos jeleket. A
„társ“ mással is flörtöl, de ő bebeszéli magának hogy már annyira féltékeny
hogy rémeket lát. Nincs igaza. Nem rémek azok, hanem a valóság. És
ilyenkor jön az hogy egyre bizonytalanabb az érzéseiben, nem tudja eldönteni
hogy vajon szüksége-e van erre a kapcsolatra. Ha az „igen“ mellett dönt
a következő időszak idegtépő és felesleges lesz aminek egy bánatos
„elhagytam volna akkor is, de...“ lesz a vége. Ha viszont rögtön a „nem“
mellett dönt szintén fájdalomnak teszi ki magát. Először nem fogja elfogadni,
várva hogy a szerelme visszatér hozzá. Mikor ez nem történik meg csalódott
lesz. Utánna haragos és utálni fogja a világot. Majd bánatos lesz és
úgyérzi soha az éleben nem talál rá majd újra a szerelem. Ezek után pedig
az elfogadás időszaka jön. Megtanulja elfogadni hogy ez már nem az ő vágya és
tovább lép. Sikerül lezárnia magában a múltat. Ilyenkor mindenki azt hiszi
soha az életben nem lesz többet szerelmes. Pedig téved! Egy bizonyos idő után
ismét valaki kitűnik a tömegből, mi pedig szép lassan újra végigjátszuk
vele ezt a „szerelemnek“ nevezett kegyetlen játékot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése