Gyáva emberek

Imádom amikor az emberek úgy pofáznak bele az életedbe, hogy azt sem tudják mi van veled. Amikor napokra bezárkózol a szobádba és bömbölteted a zenét. Nem gondolják hogy annak oka van? Talán valami nincs rendben és ez az egyetlen örömöd. Talán azért nem mész emberek közé, mert senkit sem érdekel hogy szenvedsz. Ezt el is fogadod, de legalább az se érdekelje őket ha most egyedül akarsz lenni. Ne kezdjenek el találgatni, ne törjenek be a szobádba, kiabáljanak le és ne csapják rád az ajtót! Mert úgy csak mégjobban a földbe döngölnek. Tényleg ennyire vakok vagytok emberek?! Vagy csak nem akarjátok észrevenni? Ne kiabálj velem, ha amúgy is fáj csak fogadd el hogy most nem vagyok olyan hangulatomban hogy jópofizzak a világgal. Mert most depizni akarok! Depizni és tombolni! Nem akarok függni a világtól, az álmoktól, a szerelemtöl, a barátoktól! Semmitől! Törni és zúzni akarok, betépni mint állat és kiálni a város közepére egy „mehettek a francba“ táblával! Mert talán nem olyan vagyok aminek mutatom magam. Nem egy vidám lány vagyok, hanem egy fenevad ami ha egyszer eluralkodik rajtam már nincs visszaút. De akkor esküszöm! Menni fogok és elszököm ebből a ketrecből! Itthagyok mindent és mindenkit! Száguldozni fogok az utakon egy fekete motorral és élvezni fogom az életet. Akkor fogom csak abbahagyni az őrültséget, ha kifogy a benzin, és elfogy a pénzem. De akkor majd meglássátok! Mindenki meg fogja látni! Nem leszek gyáva! Ahogy újra eluralkodik rajtam a félelem, abban a percben fogok meghalni. Mert akkor már nem érdemes élni, ha gyáva lettél...